HIT

Sokan kérdezik tőlem, hogyan "szereztem meg a hitemet", miképp váltam "hívővé"? 

Hogyan tudok hinni ilyen emberpróbáló helyzetekben?

Nos. A kérdés alapjaiban hibás. 

Nem szereztem meg a hitet és nem váltam "hívővé" sem. Ugyanis mindenki "hívő"! Születése percétől.

A "HIT" önmagában semmi, ezért nem találja meg senki. A valamiben való hit azonban ott van mindannyiunkban ez az a hit mely életre hív történéseket, eseményeket és célokat. 

Egy kósza gondolatban való hit már valami, már önteremtő és reflektál a gondolatra. 

Jön egy gondolat: Ezt elszúrtam!  

Ha megállsz egy pillanatra és egyetértesz vele, azaz elkezdesz benne hinni, akkor egyre inkább azt veszed észre, hogy a dolgaid mostanában nem sikerülnek, míg végül azonosulsz a "lúzer vagyok" gondolattal. 

Ismerős?

"Én erre nem vagyok képes!" egy gondolat csupán, míg el nem hiszed... és valóban nehézségeid adódnak.

"Jelentéktelen vagyok, csúnya vagyok!" gondolatként semmi, még kimondott szóként is semmi, ám ha elhiszed!..

De ugyanilyen módon teremtenek saját világot azok az emberek, akiket önhittnek, nagyképűnek, vagy éppen sikeresnek tartunk:

Ők az alábbi gondolatoknak adnak hitet:

 "Megérdemlem!" 

 "Jár nekem!" 

"Szép és egyedi vagyok!" 

"Sikerülni fog!", 

"Képes vagyok rá!"  

Nos, ők ebben hisznek! A döntés rajtad áll!

 Mindenki hisz valamiben! Hiszen ha nem hinne: nem is létezne!

Elsősorban hisz a saját létezésében, hiszen már csecsemőkorában felfedezte, hogy hatással van a világra. 

Később elkezd abban hinni, hogy a világ van hatással őrá és itt kezdődik gubanc.

Ráébredni, hogy ki van tulajdonképpen hatással kire igencsak hosszú és magányos út, de a bizonyítékok jelen vannak. Ki vagyok én? És mi a világ? Messzire vezetne erről értekezni és most nem is ez a célom. 

Felismerni azonban, hogy nem a hitet kell megtalálni -mert az ott van mindannyiunkban- , hanem működését kell megismerni és szolgálatunkba állítani. Mindenkinek van hitrendszere, és ez a rendszer képes módosulni, ahogyan az ember érlelődik és egyre bölcsebbé válik mindig másban hisz, mást tart igaznak.

Ez az, amikor a barátaink azt mondják: Úgy megváltoztál! Már nem a régi vagy! 

Ez természetes. Ha másban hiszel, mást tapasztalsz meg, mást igazol vissza az élet.

Mennyivel jobb dolog a sikerben, az eredményekben, a jóindulatban, az emberségben, a szeretetben és a gyógyulásban hinni?

Én úgy döntöttem ebben hiszek! És a világ visszaigazol, az én hitemre reflektál.

Órási a különbség aközött, hogy:

"Az autizmus egy átok!"  vagy "Az autizmus egy áldás!"

"Nehézségeink vannak Zsombival!" vagy "Minden szituáció magában rejti a fejlődés csíráját!"

"Zsombi fogyatékos!" vagy "Zsombi egyedi, megismételhetetlen és extra, számomra egyelőre értelmezhetetlen képességekkel rendelkezik!"

 

Mikor Jézus két vakot gyógyított meg az alábbiakat mondta: 

"Legyen néktek a ti hitetek szerint." 

(Máté 9,29) 

S ők meggyógyultak. 

 

De ez a hit nem puszta, üres hit, nem is Jézusba vetett hit, hanem a gyógyulásba vetett hit.

Más szóval: amiben hiszel, ami a hitrendszered azt tapasztalod meg. 

Persze előny volt az embereknek hinni abban, hogy Jézus képes meggyógyítani őket, de ez a végeredmény -a gyógyulás- szempontjából irreleváns. 

Vajon miért emelte ki Jézus, hogy a gyógyítás nem őtőle származik? Vajon miért hangsúlyozza annyiszor, hogy a gyógyulás (a világ tapasztalásának megváltozása) a beteg hitrendszerétől függ?

Átadta a kulcsot, mi mégis valami "magasabb rendűben" szeretnénk hinni, nem a felgyógyulásunkban.

Figyeljétek meg miben hisztek! Ezt jelzi a világotok. Ha nem tetszik, változtassatok rajta!